Wekerletelep
Budapest egyik városrésze a XIX. kerületben. A sajátos karakterű városrész a 20. század elején keletkezett az akkor Kispesthez tartozott területen végrehajtott tervszerű állami építkezés eredményeként. Kispest részeként 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez. Bár jelenleg a kerületi önkormányzat Kispestet tágabb értelemben, az egész kerület megnevezésére használja, a kerületnek Kispest városrészen kívül a másik hivatalos városrésze a Wekerletelep.
Jellemzői
A telep az Ebenezer Howard nevével fémjelzett kertváros mozgalom (Garden city movement) magyar példája.
A kisméretű telkekből álló telep településszerkezete szabályos, mértani alapú. A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett. A teret a Heintz Béla által 1930-ban tervezett Budapesti Munkás Szent József katolikus templom zárja le, amelynek tornyáról messziről megállapítható a központ helye.
A Zrumeczky-féle nyugati kapu Wekerletelep talán egyik legismertebb, legjellegzetesebb épülete. A legjobban tükrözi a népi építészeti hagyományokat. Sok terméskő, rönk és gerenda alkotja a kaput. A kapu főbejárata háromszög alakú faépítmény, mely hangsúlyozza az alatta futó út kiemelkedő szerepét; ehhez kapcsolódik két oldalról egy-egy kisebb kőépületrész, melyek alagsorai szintén átjáróként funkcionálnak a gyalogosok számára.
Örökségvédelem
Wekerletelep 2011 szeptemberében vált véglegesen műemléki jelentőségű területté (MJT). A jogszabályok szerint ezért felül kell vizsgálni a terület szabályozási tervét. Ezzel összefüggésben műemléki és energetikai szakemberek, valamint a lakosság bevonásával civil projekt indult, hogy olyan műszaki megoldásokat találjanak, amelyek összehangolják az érték- és környezmetvédelmi szempontokat.
Az Energiahatékony Wekerle elnevezésű projekt javaslatai kitérnek többek között a nyílászárók elhelyezésére, a homlokzat hőszigetelésére, a tetőtér beépítésére, az épületgépészeti berendezésekre és a megújuló energiaforrások alkalmazására is.